Nem a ráncok miatt kezd megváltozni az arcod
Gondoltál már arra, hogy miért változik meg annyira az arc karaktere az idő múlásával?
A húszas éveinkben az arc olyan, mint egy szépen felépített dombvidék: a járomcsont felett található malar zsírpárnák telt, puha párnákként támasztják az orcákat. Ezek adják azt a fiatalos, üde, kerek arcformát, amit ösztönösen a fiatalsághoz kötünk.
Aztán az idő lassan átírja a tájat.
A malar zsírpárnák (pofacsonti zsírpárna) már nem maradnak ott, ahol eredetileg voltak. Mintha egy hegyoldalon lassan megindulna a föld, úgy csúsznak lefelé és befelé, a járomcsont alól a száj irányába. Ahol korábban domborulat volt, ott egyre laposabb lesz a felszín. Ahol pedig nem volt mélyedés, ott egyre mélyebb árkok jelennek meg.
Ennek egyik látványos következménye a nazolabiális redő mélyülése.
És nemcsak ez történik:
A felső orcák elveszítik a teltségüket
A szemek kevésbé tűnnek nyitottnak és ragyogónak
A szem alatti karikák láthatóbbá, erősebbé válnak
Az arc fáradtabbnak, szomorúbbnak hat, még akkor is, ha valójában tele vagy energiával
Sokan azt gondolják, hogy az öregedés kizárólag a ráncokról szól. Pedig gyakran nem a ránc az első, amit észreveszünk, hanem azt az érzést, hogy „valami eltűnt az arcomból”.
Az a valami sokszor nem más, mint a felső orcák fiatalkori térfogata és emelkedettsége.
Persze az arc öregedése egy összetett folyamat. Változik a bőr, az izmok, a csontozat és a kötőszövetek állapota is. De a malar zsírpárnák elmozdulása az egyik legfontosabb oka annak, hogy az arc elveszíti fiatalos kontúrjait.