Amikor lefelé indul az állvonal, mélyülnek az orr–száj körüli redők, megjelenik a toka, vagy egyszerűen fáradtabbnak látjuk az arcunkat, ösztönösen magán az arcon akarunk változtatni.
Felfelé masszírozzuk, gyúrjuk, húzzuk, tornáztatjuk.
Pedig az arc megereszkedése nem úgy történik, hogy egy reggel a bőr egyszer csak „elenged”. Az arcunk ennél sokkal összetettebb rendszer, és nem is választható külön a nyaktól, a vállaktól, a mellkastól, vagy a testtartástól.
Ezért az első lépés nem feltétlenül az, hogy még erősebben dolgozunk az arcon.
Először azt kellene megnéznünk, mi történik alatta.
Az arcod nem csak bőrből áll
A tükörben a bőrt látjuk, ezért hajlamosak vagyunk minden változást annak tulajdonítani. Az arc formáját és tartását azonban több, egymással szorosan összefüggő réteg alakítja:
a csontozat,
a mélyebb kötőszövetes képletek és szalagok,
a zsírpárnák, köztük az orca teltségét adó maláris zsírpárna,
az izmok,
az izmokat és szöveteket összekapcsoló fascia,
végül pedig a bőr.
Az életkor előrehaladtával ezek közül nem csak a bőr változik.
A csontozat bizonyos területeken veszít a tömegéből, és átalakul. A tartószalagok és a kötőszövetek rugalmassága csökken. A zsírpárnák térfogata és helyzete is megváltozhat. Egyes izmok túl sokat dolgoznak, mások kevésbé aktívvá válhatnak. A bőr pedig vékonyabb, szárazabb és kevésbé rugalmas lesz.
Amit megereszkedésként látunk, az tehát nem egyetlen probléma, hanem több változás együttes eredménye.
Éppen ezért nem lehet pusztán a bőr erőteljes gyúrásával vagy néhány felfelé irányuló mozdulattal tartósan „visszaemelni” az egész arcot. És krémekkel sem.
Mi köze mindehhez a testtartásnak?
Most gondold végig, hogyan is telik egy átlagos napod.
Előrehajolsz a telefon fölé. A számítógép előtt lassan előrecsúszik a fejed. A vállad befelé fordul, a mellkasod beesik, a tarkód megfeszül. Ahhoz, hogy mégis előre tudj nézni, gyakran kissé megemeled az állad vagy megtöröd a nyakad vonalát.
Ebben a helyzetben megváltozik a fej, a nyak és az állkapocs egymáshoz viszonyított helyzete. Másképp terhelődnek a nyak elülső és hátsó izmai, feszültebbé válhat az állkapocs környéke, és romlik a nyak természetes, hosszú tartása.
Ha a mellkas folyamatosan zárt, a váll előreesik, a fej pedig órákon keresztül a törzs előtt helyezkedik el, annak az arc megjelenésére is lehet hatása:
rövidebbnek és teltebbnek tűnhet a nyak
hangsúlyosabbá válhat a toka
elveszhet az állvonal kontúrja
befeszül az állkapocs környéke
a vérkeringés és a nyirokkeringés nem működik optimálisan
az arc összességében fáradtabbnak, fakóbbnak tűnik, és megereszkedettebbnek a bőr.
Nem arról van szó, hogy az előreeső váll egyszerűen „lehúzza” az arc bőrét. A kapcsolat ennél összetettebb. A testtartás az izmok működésén, a szöveti feszültségek eloszlásán, a légzésen, valamint a fej és a nyak helyzetén keresztül befolyásolja azt, ahogyan az arcunkat tartjuk.
Ezért nem érdemes rögtön vadul gyúrni az arcot
Érett bőrnél a túl erős, kapkodó vagy kontrollálatlan masszírozás nem feltétlenül hoz jobb eredményt.
Ha a nyak feszes, a váll előreesik, a mellkas beszűkül, az állkapocs pedig folyamatosan szorít, akkor először ezt az alaphelyzetet érdemes rendezni. Ellenkező esetben csak azon a területen próbálunk változtatni, ahol a probléma láthatóvá vált – nem pedig ott, ahol részben kialakul és fennmarad.
Ez különösen fontos 40–50 felett, amikor a bőr és a kötőszövet már nem regenerálódik olyan gyorsan, mint korábban. Ilyenkor nem az erősebb mozdulat a hatékonyabb. Sokkal többet számít a pontosság, a megfelelő sorrend és a rendszeres, kíméletes gyakorlás.
Az arcjóga nem az arc erőből történő „visszanyomása” a helyére. Először megfigyeljük, hogyan tartod a fejed, hol rövidül a nyakad, melyik vállad húzódik előrébb, hogyan lélegzel, és mely területeken halmozódott fel felesleges feszültség.
Csak ezután érdemes célzottan az arc izmaival foglalkozni.
Hol kezdődik akkor az arclifting?
A dekoltázsnál, a mellkas megnyitásánál és a vállak helyzetének rendezésénél.
Ezután következhet a nyak felszabadítása, a fej természetesebb helyzetének megtalálása, majd az állkapocs és az arc célzott gyakorlatai.
Nem kell egész nap katonásan kihúznod magad. Nem kell hátrafeszítened a válladat vagy mereven tartanod a nyakadat sem. A cél egy könnyedebb, szabadabb tartás, amelyben a mellkas nem esik össze, a fej nem tolódik folyamatosan előre, a nyak pedig hosszabbnak és kevésbé feszültnek érződik.
Néhány perc tudatos gyakorlás nem változtatja meg az arc csontozatát, és nem fordítja vissza az öregedés minden folyamatát. Abban viszont segíthet, hogy kedvezőbb helyzetből dolgozzanak az izmaid, csökkenjen a fölösleges feszültség, és az arcod nyitottabbnak, frissebbnek, rendezettebbnek hasson. S ha ezek után végzel arcjóga gyakorlatokat, akkor az eredmény is látványosabb lesz.
Kezdd ott, ahol az arcod alapja van
Készítettem egy rövid, ajándék videót, négy egyszerű gyakorlattal. Ezekkel megmozgathatod és felszabadíthatod azt a területet, amelyről a legtöbben megfeledkeznek, amikor az arcukat szeretnék frissebbé és emeltebbé tenni.
A gyakorlatokhoz nem kell eszköz, néhány perc alatt elvégezhetők, és kezdőként is könnyen követheted őket.
Mert az arclifting nem az arcodnál kezdődik.
Hanem jóval alatta.
Iratkozz fel a hírlevelünkre itt, és máris letöltheted az ajándék videót.